Melegvíz Forrás

A régi falu egyik központja a templom, a mellé épült faluháza, az iskola, valamint a kocsmával egybeépített szatócsbolt és mészárszék volt. A másik fontos közlétesítmény a „melegvíz” mellett épült vízimalom és a „melegvízi” forrás volt. A forrás zsilippel elrekesztve kicsiny tóvá szélesedik, napjainkban partja hangulatos pihenőhellyé vált.

A falu mindennapi életéhez tartozott a „melegvíz”-nek nevezett szabadtéri mosoda. A tó vize télen-nyáron egyformán 16 hőfokos volt, télen erős párát lehelt magából. Az asszonyok a mosóköveken sulykolták a szennyest, télen is mezítláb álltak a vízben. Gyakran egyidejűleg 30-40 asszony lepte el fehérneműjével a köveket, közben folyt a duruzsolás, a véleménycsere. Évszázadokon át az asszonyok egyik fő hírforrásaként is betöltötte szerepét. A szabadtéri mosodát csak az 1950-es évek konfekcióipara és a mosógépek fosztották meg eredeti funkciójától. A mosáson túl nyári időben főleg a kisebb gyerekek szabadtéri strandolásának helyszíne volt, de gyakran mártóztak meg benne a poros testű cséplőmunkások is. Hogy mikor létesítették, nem tudjuk, csak valószínűsítjük, hogy a beköltözők első nemzedéke alakította ki, mivel az 1784-87 között készült katonai térképen már szerepel. Az 1854-1875 közötti úrbéri tagosítás irataiban több helyen lehet találkozni a „melegvízi” (melegvíz mellett lakó) melléknévvel. Csak csodálkozni lehet azon, hogy a 10-25 q közötti súlyú mosóköveket az akkori körülmények között hogyan tudták a helyszínre szállítani. Amikor őseink a szabadtéri mosodát kialakították, a környéke mocsárvilág lehetett, amelyet ezekkel a nagy kövekkel töltöttek fel. Az elmúlt 50 évben a melegvizet kétszer is átépítették, az 1994. évi átépítés során valamivel nőtt az alapterülete, szilárd keretbe fogja a betonba beépített mosókövek karéja. Az eredeti hangulata elveszett, hiszen éppen a szabadtéri mosoda lelkét, a 200 évig funkcionáló mosóköveket betonozták be a falába.